Torokcsakra

Színe a Kék

Torokcsakra: energiáját a legtöbben a torkuk alján érzékelik, ahol a kulcscsont kezdődik. A torokcsakra betegségei az önkifejezéssel, ezen belül is a gondolatok és érzések kifejezésével függenek össze.

A torokcsakra nemcsak a beszéd és a kommunikáció központja, hanem a hallásé is. Itt hallod a külső és a belső hangokat egyaránt, és el tudod dönteni, hogy mit kívánnak tőled, valamint tisztán kifejezed, amit te vársz el a külvilágtól. Meg kell tanulnod őszintén kommunikálni, még akkor is, ha félsz a következményektől. A torokcsakra egyik fő gyakorlata a hallgatás, hiszen csak akkor tudsz őszintén kommunikálni, ha meghallgatod önmagad, amihez csendre van szükséged. Aki keveset beszél, az gyakran erősíti ezzel a torokcsakráját. A torokcsakra összefügg még az éhséggel és szomjúsággal is. Itt arról a vágyról van szó, hogy evéssel és tudással töltsd meg magad, valamint olyan dolgokkal, amelyek kitöltik a belső ürességet. Nem szabad visszatartanod fontos gondolataidat, mert a ki nem mondott dolgok - súlyosabb esetben - egy idő után éjjeli fogcsikorgatásban is megnyilvánulnak. E csakra gyakorlatai közé tartozik, hogy kiöntsd lelked barátaidnak. Ha nincs jó barátod, akkor az első feladat, hogy szerezz!

A torokcsakra betegségei

A torokcsakra betegségei szinte mindig a beszédproblémákban jelentkeznek. A köhögés, a torokfájdalom és a rekedtség mindig akadályozza a beszédet, ezért a torokcsakra betegségei arra irányítanak, hogy maradj kicsit csendben. Nyugati kultúránkban sok energiát vesztünk a meggondolatlan beszéddel. Szinte mindig beszélünk, és ez elvonja a torokcsakra energiáit egészen addig, amíg a tipikus megfázásos betegségek véget nem vetnek ennek.

A torokcsakra problémái gyakran abból származnak, hogy olyan érzelmi impulzusokat nyomsz el magadban, amelyek kiabálásra, zokogásra, sírásra vagy dühöngésre indítanak. Az elnyomott érzések pedig elzárják a torokcsakra energiáját.

Általános tanácsok a torokcsakra működésének optimalizálásához

Énekelj, olvass hangosan és mesélj másoknak.

Fejezd ki érzéseidet.

Vezess naplót.

Hordj gyakran világoskék ruhát.

Aludj világoskék ágyneműben.

Böjtölj.

Kiabálj terápiás céllal.

Fizikai megbetegedések

Asztma: Nincs elég tered az önkifejezésre vagy gyakran nem értenek meg. Az asztmarohamokkal felhívod önmagadra a figyelmet, és így próbálsz meg kommunikálni a környezeteddel. Az asztma azzal a szabadsággal függ össze, amelyre az önkifejezéshez szükséged van.

Bronchitis: Dohányosoknál gyakori. Sokan azért dohányoznak, hogy elnyomják a beszédet. Egy másik lehetséges lelki ok, ha bronchitised van, hogy szeretnéd elmondani a véleményed, de nem mered, így a köhögésbe menekülsz

Fülzúgás: Nem akarod meghallani belső hangodat. Ez tipikus torokcsakra-probléma.

Mandulagyulladás: E betegség tanulási feladata, hogy egyértelműen jelezd, mit fogadsz el, és mit nem. A gyulladás mindig azt jelenti, hogy problémáid vannak agresszióiddal.

Megfázás: A köhögéssel és náthával együttjáró megfázás arra utal, hogy túl sokat adtál ki magadból, lelkileg kiürültél. A megfázás nyugalomra kényszerít, ezért ezt a betegséget sokszor arra használhatod, hogy kipihend magad és semmit ne csinálj.

Nyakfájdalmak: Sokszor a ki nem mondott gondolatok, érzések, vagy azok a félelmek okozzák, amelyek nyomasztanak.

Pajzsmirigyproblémák: Az alulműködés a változásokkal szembeni lustaságodat, ellenállásodat jelzi. A túlműködés viszont azt mutatja, hogy egyszerre akarsz túl sok mindent tenni, és nem tudod kiválasztani a valóban megfelelő módot. Meg kell tehát határozni a határaidat.

Sklerosis multiplex: Az érzelmek kifejezésének állandó visszafojtása okozza, különösen a frusztrációk és negatív érzések elhallgatása.

Szájszag: A gyomorból ered, és rossz emésztésre utal. Feladatát tekintve távolságot teremt. Meg kell vizsgálnod, hogy szükséged van-e erre a távolságra, vagy sem. Azt is kérdezd meg magadtól, hogy kit akarsz távol tartani.

Tüdőproblémák: A szabadság és a kommunikáció témáira utalnak. Ha úgy érzed, hogy korlátozva vagy, nincs elég szabadságod, akkor ez hosszú távon károsítja a torokcsakrádat, ami később azt eredményezi, hogy a tüdők nem kapnak elég életenergiát.